Igazán megtisztelve érzem magam, ha egy emberrel leülhetek beszélgetni. Ezt talán az mozgatja a leginkább hogy messzemenőkig méltányolom és értékelem az életet, a teremtett világot és benne a legértékesebbet: az emberi lényt,
Téged!
Úgy hiszem és tapasztalom, hogy elképesztően mélyen érző emberek vagyunk mind. Megkockáztatom, hogy te is. Igen… ez szerintem kockázatos! Kockázatos, mert érzéseinket és azok súlyát szinte minden emberi élménynél erősebbnek vélem. Ki kevésbé ismer ebben magára, ki igazán.
Ebből kifolyólag azt sejtem, hogy sok fájdalmad is lehet.
Furcsa de talán ez a legfontosabb bennem munkáló feltételezés. Igyekszem kinyitni a szívemet. Minden sejtemmel és érzékszervemmel próbálom befogadni rezdüléseid. Megpróbálom pontosan megérteni, hogy mi van benned, hogy mi mozgat, mi az, ami számodra jelentős, különösen érzelmileg jelentős. Utóbbira azt hiszem, szeretnék nagyon fogékony lenni. Igen: valójában az ÉRZÉSEIDET (is) keresem. Ez félelmetes lehet és némiképpen dühítő is. Mintha csak az érdekelne, csak az lenne jelentős… Szeretném inkább azt üzenni: mindened érdekel, sőt arra is kész vagyok, hogy az érzéseiddel is találkozzunk. Szeretném ezt nem kényszerítésként, hanem felajánlás, invitálásként érteni. Néha talán ez nem sikerül, és ezt sajnálom.
Van úgy, hogy egészen ritkán szólok. Gyakrabban az igaz rám, hogy: néha beszélek. Természetesen van bőven, hogy dialógust folytatunk (50%-50%). Tőlünk függ. Ha beszélek, megpróbálok nagyon tisztán, érthetően és mindenekfelett hitelesen kommunikálni. A HITELESSÉGRE törekvés az egész jelenlétemre igaz. Ez számomra nem egy szerep, így szeretnék egész életemben jelen lenni. Ez egyáltalán nem jelenti, hogy ebben kiemelten élen járnék: gyakran nem vagyok tudatában érzéseimnek és gyakran tudatában léve sem merem kifejezni azokat direkt módon.
Törekvésem, hogy megpróbálok teljesen önmagam lenni és semmiképp sem, becsapni,
kioktatni vagy manipulálni téged, még ha nekem előnyösnek tűnne sem.
Hitelességem azonban – bár nagyon sok minden rezonál bennem, amikor együtt vagyunk – nem azt jelenti, hogy a bennem megjelenő élményekről beszélünk. Ez rólad szól! Akkor igyekszem beszélni, ha úgy érzem rád vagy kettőnkre rezonál valami bennem. Az ilyet megosztom.
Ami fontos, hogy megértve, elfogadva érezd magad. Ha ezt sikerül létrehozzuk, akkor egyre közelebb merészkedhetsz önmagadhoz. Egyre jobban megismerheted csodálatos lényedet, minden gyengeségednek és erősségednek gondolt részeddel együtt. Ezt a folyamatot ÖNEXPLORÁCIÓNAK nevezzük (önmagunk felfedezése). Ez kulcsfontosságú az önmagunkhoz vezető úton.
Végtelenül sokfélék vagyunk: mindegyik folyamat egyedi. Ami közös bennük, hogy a Te TEMPÓDBAN haladunk. Akkor is, ha az nem az én tempóm. Nincsenek mérőszámok, melyik jó ülés, melyik rossz. Minden alkalommal találkozunk – az élet rendje szerinti – kiszámíthatatlanság, sérülés és gyógyulás lehetőségeivel együtt. Igyekszem mindent megtenni, hogy vigyázzak rád. Néha földrengésszerű élményekkel találkozunk, néha laposnak éljük meg találkozónkat. Részemről ezek rendben vannak így. Azonban az a gyakori, hogy a változás, lassabban, apró lépésekben, csendben történik, ahogy a víz formálja a sziklát.
Saját magad felfedezésének tiszteletben tartása miatt viszonylag ritkán beszélek. Pedig a FOLYAMATRÓL és a munkámról való megértésed nagyban megkönnyítheti a folyamatba vetett bizalmadat is. Éppen ezért – bár igyekszem ebben is fejlődni – leírom a folyamat elméleti és tapasztalati hátterét a honlapomon.
Így várlak téged is szeretettel;
Sebestyén (Sebi)
1015 Budapest,
Toldy Ferenc utca 44. A
3. emelet; csengő: 06
1011 Budapest,
Markovits Iván u. 4.,
mgfsz.,csengő: 36
